A régészek már azonosították a fennmaradtak a várfalakat, és sikerült annyi adatot gyűjteni, hogy felvázolható legyen az épületegyüttes építéstörténete.
Eddig fél tucat ágyúgolyó került elő a gerendázat mellől, amelyeket nyilván az ostromok során lőttek ki a védművekre. A lövedékek között van kőből és vasból készült, sőt olyan is, amely belül üreges, tehát robbanóanyaggal töltött lehetett. A szakemberek azt egyelőre nem tudják, hogy ezek pontosan melyik ostromokhoz kapcsolhatók. A történészek összesen négy nagyobb várostromról tudnak ennél az erősségnél. Elsőként a 15. század végén II. Ulászló királyi serege vette be a várat, ezt követte a leghíresebb, 1555-ös török ostrom, majd egy a tizenötéves háború idején, s egy utolsó a 17. századi visszafoglaláskor.
A most megtalált palánkot a téglavár falától alig tíz-tizenöt méterre emelték, nyilván azért, hogy az ágyútűz pusztítását csökkentsék. A létesítésére feltehetően a 16. század első felében sor került, s ezt a későbbi vizsgálatok pontosíthatják.