A "Mai szívekben 1956 forradalma" országos irodalmi pályázat vers kategóriájában a bírálók Halmai Tamás és Lázár Balázs, a novellát beküldők közül Pruzsinszky János, a riportot, memoárt, mélyinterjút készítők sorában Trizner Laura munkáját értékelték a legtöbbre. A Nekünk 56 képzőművészeti pályázaton Horváth Júlia plakát, Kiss Viktória fotó, Varga Viktor film kategóriában nyert.

A pénzdíjas pályázatokat a Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásért Közalapítványnak a magyar szabadság éve elnevezésű programsorozatának részeként hirdette meg a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, a kaposvári önkormányzat és a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Kara. A kezdeményezést az 56-os Emlékbizottság is támogatta.

Az irodalmi pályázati felhívásra 90, a képzőművészetire több mint 120 pályamunka érkezett, az utóbbiakból egy november 18-ig látható kiállítást rendeztek be a művészeti kar Bajcsy-Zsilinszky utcai épületében. 

Oláh Lajosné, Kaposvár alpolgármestere az eseményen azt mondta: vitathatatlan tény, hogy az 1956-os események be nem gyógyuló sebet ejtettek a kommunista diktatúrán. Úgy vélte, a 60 évvel ezelőtt történteknek komoly szakirodalma van, de a tapasztalatok azt mutatják, arról mégis keveset tudunk. "A pályázatokkal arra törekedtünk, hogy hassunk az értelemre, az érzelmekre, a megemlékezésbe pedig a fiatalokat is bevonjuk" - tette hozzá a politikus.

Hatos Pál, a művészeti kar dékánja azt hangsúlyozta, 1956 októbere drága örökség, nagy felelősségünk van abban, hogy az immár negyedszázada szabad ünnep ne csupán hivatalos, kötelező, hanem motiváló legyen. "Valami olyasmi, ami azután is értelmet ad, hogy lassan elköltöznek mindazok, akik a forradalom lángját, lelkesedését, a forradalom kockázatát vállalták" - mondta.

Szakály Sándor, a Berzsenyi társaság elnöke 1956-ot a 20. századi magyar történelem egyik legkiemelkedőbb emlékének nevezte. A képzőművészeti pályázat egyik kiállított plakátjának szövegére utalva azt mondta, 60 évvel ezelőtt volt valami, ami összefogta az embereket, amiben bal- és jobboldali, keresztény és hitehagyott egyféleképpen gondolkodott, amiben mindenki egyetértett, ez pedig az volt, hogy "Ruszkik haza!"

A megosztottságunk és különböző gondolkodásunk ellenére kell, hogy legyen valami, ami nemzetté varázsolja a népet, ez pedig 1956 tiszta, valós, hősies szellemisége, és ha ehhez egy kicsit tudunk igazodni, már megéri magyarnak lenni - fogalmazott.