„Szeretnénk felhívni a figyelmet az árván maradt cicusokra, abban a reményben, hogy minél többen találnak gazdára”- mondta el a Helyi Híradóknak Tarnavölgyi Lászlóné, az alapítvány munkatársa, akinek lassan valóra válik régi álma: a tervek szerint ősszel adják át a városban a macskamenhelyet.

„Az építkezés a finisébe érkezett, jelenleg a kerítést csináljuk, muszáj magasra és biztonságosra építeni, mert a macskák kész szabadulóművészek. Bárhonnan képesek megszökni” – mondta az állatmentő, aki jelenleg 17 macskával osztja meg otthonát.

Örökbefogadók szerencsére mindig akadnak, a beteg és öreg macskák azonban sokáig várnak új otthonra. Az első macska öt éve került az állatvédőhöz, ő már olyan idős, hogy senkinek sem adják örökbe. Vannak viszont egészen kicsik, néhány hetes macskák is. Őket cumisüvegből etetik, amíg megnőnek és erősödnek. Sokan határozott elképzeléssel mennek macskát választani, aztán egy pillanat műve meglátni és megszeretni egy teljesen más cicát. A felelős állattartásnak azonban szigorú szabályai vannak.

„Senkinek sem kötelező állatot tartani, aki azonban vállalkozik rá, tudnia kell, hogy nagy felelősséget és sok munkát vállal magára” – tette hozzá Gippert Róbert állatorvos, a Kapos Állatbarát Alapítvány elnöke.

Érdeklődőből és simogatóból a könyvtárban sem volt hiány, mielőtt azonban magunkhoz veszünk egy állatot, gondoljuk végig, hogy egy olyan társat választunk, aki radikálisan megváltoztatja az életünket.

„A cicákat csak ivartalanítva, vagy ivartalanítási kötelezettséggel adunk örökbe, s mindig megnézzük, jó helyre kerül-e az állat. Előfordulhat, hogy úgy alakul, hogy mégsem tudják megtartani az örökbefogadók a macskát. Ekkor azonban azt kérjük, hogy hozzák nekünk vissza, ne hagyják a cicát magára. Az okokról nem kérdezősködünk, de minden tőlünk elvitt cicust visszavárunk, ha az elválás mellett döntenek az örökbefogadók” - hangsúlyozta Tarnavölgyi Lászlóné.